17.
Esőcsinálók és a hattyú halála kétszer - élménybeszámoló a 2016-os World Pole Dance Championship-ről
Bukarest tipikusan nem az a hely, ahová az embernek csak úgy eszébe jutna repjegyet venni. De még az sem, ahová rúdtáncversenyt szervezne, főleg nem egy világbajnokságot. Hát, most mind a kettő összejött, úgyhogy egyszer csak azon kaptam magam, máris úton vagyok a román fővárosba, a World Pole Dance Championship 2016-os döntőjére.
Aki nem tudná, a World Pole Dance Championship - ami egyike a számos világversenynek, - eredete igen régre nyúlik vissza, 2012-ben még a jelen sorok szerzője is részt vett a zürichi döntőn a duó kategóriában. És hogy mi alapján történik a kijutás? Nos, az adott évben “Miss Poledance xy (ide tetszőlegesen beillesztendő az adott ország neve)” versenyt nyertek juthanak be a világdöntőbe. Mivel nálunk tavaly nem volt ilyen megmérettetés, előtte Kollár Betty nyerte meg, aki éppen másodjára néz anyai örömök elé, ezért Deák Manyi, a 2013-as Miss Poledance Hungary nyertesének adódott a lehetősége, hogy hazánkat képviselje.
Az első nap került sor a női selejtezőre. Méghozzá Nadia Budurusi stúdiójában. A stúdió egy egyszer fénykorát élt (most leginkább kongó) bevásárlóközpont negyedik emeletén található, benne öt rúddal, egy trapézzal, és még számos hasznos játékszerrel (bordásfal, húzódzkodó, szalagok). A bemelegítés a szomszéd teremben zajlott, mire odaértünk, már volt, aki végzett is a saját produkciójával. Akadtak ismerős arcok is, például Dimitrij Politov, aki manapság az egyik legismertebb arc a szakmában, út- és nyaktörő mutatványait nem győzzük csodálni.
Én éppen Olena Minina rutinjába csöppentem bele, amibe szokás szerint beleépítette a “human clock” nevezetű trükköt is, háromszori ismétléssel. Forgón, nyilván. Erről az elemről azt érdemes tudni, hogy szinte csak férfiak csinálják, és rendkívüli erőnlétet igényel. Mindezt egy nagyon törékeny, fehér bőrű lánytól kell természetesen elképzelni. Igaz, ukrán, és ez mindent felülír. Számára az egyetlen probléma az volt, hogy ne ütközzön bele a falba mutatványa közben.
A lenti videón Olenának az idei ukrán IPSF nemzeti bajnokságon bemutatott gyakorlata látható, 2:37-től az említett "human clock" trükkel:
Láttam még egy olasz lányt is egy nagy, sárga lufival küzdeni a forgón, hogy ki ne csússzon a lábujjai közül és színpadiasan mosolyogni, miközben mi szerintem a zsűrivel egyetemben azon izgultunk, mikor akad be a léggömb valamibe és durran el. Az olaszoknak egyébként is van egy kívülállók számára sokszor nehezen követhető humoruk, feltehetően itt is most inkább ez akart eldurranni a sok-sok érzelmes talján örökzöld sláger közepette, nemzetiszín kosztümbe burkolva. Nemsokkal utána jött Manyi, aki rendívül magabiztosan adta elő a Hófehérke gonosz királynőjének sztoriját. Produkciója után sokan bólogattak elismerően a zsűriből.
A női mezőny jelentős részét tették ki a kínai lányok, akik láthatóan igen nagy gonddal készültek a produkciójukra: sminkjük, ruhájuk, kellékeik aprólékos kidolgozottságról tanúskodtak. Egyikük egy menyasszony sötét énjét képviselte, Tan Xiuxiu egy ketrecből szabadult vad leopárdot (ahol a hatalmas ketrecet úgy cipelték be a terembe, alig fért be - de legalább másnap megszerezte vele a legjobb előadás különdíját), míg a harmadik lány Csajkovszkij fehér hattyúját vitte színre. Technikai tudásuk szintén elismerésre méltó: láthattunk starfishből zuhanást, ismeretlen nevű hajlékonysági elemeket, és a dinamikusabbnál is dinamikusabb kombókat. Két dolog biztos: a kínaiak nem félnek, és bármire képesek.
A selejtező után még pár szót váltottam az egykori tornász és cirkuszi artista tapasztalattal is rendelkező Nadiával, aki egyébként 5 és fél hónapos terhes, de még órákat is tart (mert nincs más, aki tartana), és éppen múlt hétvégén nyerte meg a Miss Poledance Romania versenyt… A román rúdsport-életről eddig sem hallottam sokat, de amit most mesélt, az még engem is megdöbbentett: napi szintű harcot vívnak különböző vallási csoportokkal, mert Romániában a rúdtáncot még mindig a prostitúcióval kötik össze. Nadiat a múlt hétvégi verseny szervezéséért a rendőrség is le akarta tartóztatni, mondván, gyerekeket nevel rossz életmódra. Csak az élő tévéműsorban derült ki a rendőrség számára, hogy nem is lesznek gyerekek a versenyen. Ennek ellenére Nadia cseppet sincs megrettenve, mi több, szerinte a rossz reklám is reklám. Több vaskalapos ítélőjét is biztatta már arra, hogy másszon párat a rúdon, és nézze meg, ez vajon sport-e? Úgy gondolja, hogy ha a rúdtánc bűnös szenvedély, akkor az elemek hasonlósága miatt a tornát is be kellene tiltani (amiben egyébként Románia kifejezetten sikeresnek bizonyult). Kérdeztem tőle a stúdiókat is, de azt mondta, a fenti okok miatt nem nagyon maradnak meg, vagy alig van tanítványuk. Ő maga az egész országban mindössze öt stúdióról tudott. Olyanról is, amelyiket tulajdonosa az előítéletek és tiltakozások miatt kénytelen volt bezárni. Nadia egyébként saját magát képzi és egymaga gyakorol, de tervez nemzetközi tanulmányokat is a jövőben. És semmiképpen nem adja fel. Ezért is szervezte a versenyt éppen Romániába.
Az eredményhirdetés este volt, egy S-Club nevű szórakozóhelyen, ahol a verseny előírásainak megfelelően a döntős jelöltek mind fehér ruhát viseltek, így szabályos “white party” érzését keltette az egyébként feketére mázolt hely a megnyitó után. Gyönyörű érmek kerültek kiosztásra, és megtudtuk, hogy Manyi is bejutott a döntőbe, ami nagyon büszkeség hazánkra nézve!
Pihenésre azonban túl sok idő nem volt, mivel másnap már 11-kor kezdődtek a próbák. Már itt is figyelemre méltó sorokat láthattunk, amolyan igazi “filmelőzeteseket”. Alig vártuk a versenyt.
A férfi mezőnyből kiemelnénk Dimitrij Politovot, aki szokásos parkour-akrobata mutatványaival és újszerű mászásaival kápráztatott el bennünket, bár személy szerint ezúttal kissé monotonnak éreztem a produkcióját. Túl sok volt benne a harc és a mutatvány, és kevés a “közjáték”. A kínai Ke Hong erős volt, hajlékony, végtelenül precíz és dinamikus. Első ugrásánál csak úgy porzott a levegő, érezhetően ők sem vetik meg a ziát. Magabiztosan uralta a színpadot, és azt gondolom, még azt is sejtette, hogy jó eséllyel indul a dobogó legfelső fokáért.
A férfiak közül kiemelkedett még a bronzérmes chilei származású Ricardo Bustos rendkívül egyedi, zaklatott és kissé hátborzongató madarat imitáló koreográfiájával. Ricardo nem is olyan régen nyerte meg az IPSF világbajnokságának férfi kategóriáját Londonban.
A párosok közül a nemrég nálunk is járt, brit származású Yvette Dusol-Jade Twinkler párost muszáj kiemelnem, akik azontúl, hogy megnyerték a kategóriát, gyönyörű kosztümükkel is elkápráztatták a közönséget (és ezzel vitték kategóriájuk legjobb kosztüm díját is). Utóbbit Yvette maga kövezte ki. Mint elmondta, amikor éppen volt egy kis ideje, mindig rakott a ruhájukra egy pár strasszt. Produkciójukban egy lányt és a tükörképét alakították, hihetetlen szinkronban. Cirkuszi háttérrel is rendelkeznek, mindketten nagyon-nagyon hajlékonyak, és szerencsére mindezt nagyon ügyesen aknázták ki a páros trükkjeikben is. A korábbi, verhetetlennek hitt világbajnok páros, Lisette Krol és Terri Fierce ezúttal a megosztott harmadik helyre szorult az olaszokkal. Koreográfiájukban volt pár új és igen erős elem, de összességében ugyanabban a “törzsi-agresszív” stílusban gondolkodtak, mint eddig mindig. Én személy szerint szívesen látnék tőlük most már egy kicsit más jellegű produkciót is.
Meglepő módon második helyen végzett a kínai He Bi-Ling Min páros, akikről a próba során még azt is alig mondtuk volna meg, hogy fel tudnak-e mászni a rúdra, annyira koordinálatlanul mozogtak a tűzoltós témájú programuk kellékét képező locsolócsővel. De aztán azért meglepődtünk.
A női döntő igazi meglepetéseket nem tartogatott, inkább az volt a kérdés, ebben az erős mezőnyben ki jut a dobogóra, és annak hányadik fokára. Natalia Tatarintseva, a 2012-es World Pole Dance Championship győztese meghívásos alapon indult idén, és talán az este minden szempontból legtökéletesebb produkcióját hozta. Folyamatos, kecses, erős, kifejező, kreatív… talán ezek a szavak jellemzik a legjobban produkcióját, amelyben az anyai szeretetről mesélt, és kinyílásra váró palánta segítségével. Azt hiszem, mindenkit megérintett. Különös, hogy Natalia egyébként mennyire magának való a színpadon kívül. Nem nagyon láttuk kommunikálni senkivel, elmosolyodni is csak akkor, mikor már tudta, hogy nyert, de az is inkább csak egy átsuhanó mimika volt az arcán. Talán ezt nevezik profizmusnak.
A női döntő fénypontja volt még (világító jelmeze okán szó szerint is) Nadia Budurusi, aki játszi könnyedséggel csinált jade-et, Bird of Paradise-t, satellite-t és capezio passé-t a rúdon. Állítólag nem nyomta a hasát, bár voltak elemek, amiket ki kellett vennie. Első gyermekénél meg a trapézon lógott folyton, tehát feltehetően már van ismerete arról, mi is a biztonságos ilyenkor számára.
Ki kell még emelnünk Maria Julia Aguiart Argetínából, aki a legjobb trükkök díját kapta. Fantasztikus sorokat láthattunk tőle, amiket jó sok idő lesz kikockázni. Romániával ellentétben Argentínában nagyon is népszerű a rúdtánc, Julia rengeteg stúdióról mesélt csak a fővárosban!
Olena Minina dobogós helyét már látatlanban is borítékoltam volna (de a selejtező után mindenképpen), a harmadik helyezett Natalia Meshcheriakova pedig szintén erős produkciót hozott, amolyan Felhőatlasz-jellegűt, amiben voltak világító buzogányok, tűzcsiholás és hatásos esőcsinálás is. Úgy tűnik, a zsűrinek is átjött. És persze nem feledkezhetünk meg a második hattyúról sem, akit pedig a brazil Julie Frota alakított, igazi balettbetétekkel tarkítva.
Az este végül női ukrán-orosz győzelmekkel zárult, de meg kellett állapítanunk, hogy összességében is rengeteg színvonalas és különleges produkciót láthattunk. Jövőre pedig irány ismét Kína, merthogy a 2017-es bajnokságot ismét ott rendezik!
