“A saját videóimat vissza se nézem” - interjú Anna-Maija Nymannal

Volt már cheerleader, gyerekfelvigyázó és reménybeli joghallgató. Most meg éppen az egyik legígéretesebb rudas csillag, aki időt, energiát (és testet) nem kímélve tör a csúcsra. Merthogy még maximalista is. Ő a mindig mosolygós és rendkívül energikus Anna-Maija Nyman.

Valamiért én svédnek gondoltalak, talán az Insta képeid alapján…

Finn vagyok, csak egy ideje már Svédországban élek.

Hogy kerültél oda?

Babysitterként mentem ki dolgozni, aztán ott ragadtam. Ott tanultam meg svédül is. Gyerekek mellett nem volt bennem félelem amiatt, hogy valamit rosszul mondok ki, vagy nem tudom kifejezni magam. Így viszonylag gyorsan haladtam. Még a jogi egyetemre is beiratkoztam. Alapvetően tetszett, de mikor arra került a sor, hogy akkor most írjak arról a jogi témáról, ami leginkább érdekel, hirtelen nem jutott eszembe semmi. Csak néztem magam elé, és rájöttem, hogy igazából annyira nem érdekel a jog. Jelenleg a rúd a nagy szerelmem.

És a rúdtánc hogyan jött a képbe?

2011-ben láttam először rudas videót, méghozzá Oona Kivela riói World Cup szereplését. Azelőtt cheerleaderkedtem, de hát ez teljesen megfogott! Egy barátnőmmel mentem el életem első rúdtánc órájára, ami totális csalódás volt számomra, ugyanis egyáltalán nem lógtunk fejjel lefelé! Márpedig én arra számítottam, és mindenképpen ki akartam próbálni. Úgyhogy még a héten visszamentem egy nyílt gyakorló órára, és szépen fel is paszíroztam magam fejjel lefelé a rúdra. Majd elkezdtem videókat nézni, és magamat fejleszteni a szabad edzések keretében. A mai napig imádok edzeni, akár órákon át is. Sőt, számomra az lenne az ideális, ha az edzések után kapnám a fizetésemet!

Úgy értsem, jobban szereted az edzéseket a versenyeknél is?

Abszolút! Maximalista vagyok, ezért a versenyeken ritkán van olyan érzésem, hogy az jött össze, amit terveztem. Általában letört vagyok minden egyes fellépés után, van, hogy kifejezetten rossz érzéssel tölt el, ha én nyerek, mert annyira nem tartom jónak a produkciómat. Videókat éppen ezért vissza sem nézek.

Ennek ellenére rengeteg versenyen indulsz…

Persze, szeretem a versenyeket is, mert ott megmutathatom, mit tudok. Az sosem izgat, hányadik leszek, számomra nem a helyezés a fontos, hanem hogy én elégedett legyek azzal, amit előadok. Volt már, hogy egyszer csak a koreográfiám vége felé egyetlen pillanatra kihagytam, és emiatt az egyik elem kissé másként alakult, ami teljesen összezavart, így a hátralevő részben improvizálnom kellett. Márpedig az improvizáció nem az én műfajom. Vannak, akik jók ebben, én csakis úgy szeretek kiállni a színpadra, ha minden tökéletesen ki van gyakorolva. Akárhogy is, bár voltak a gyakorlatomban kisebb hibák, életem egyik legjobb produkciója volt technikai értelemben véve az, amit a Pole Art Italy-n nyújtottam.

A PoleArt Italy versenyen női elitben első helyezést értél el.

Igen, arra sokat készültem, és minden ki is volt gyakorolva. Van, amire azért kevesebb idő jut, mint például a Pole Theatre Greece-re, ahol a Classic kategóriában fogok indulni. Erre két hetem lesz mindösszesen, hogy felkészüljek. Hát, izgulok, mi lesz…

(Közben befut Hanka Venselaar is, és nagy örömködés kezdődik. Részben a találkozás miatt, másrészt az ebéd miatt is. Lélekemelő egyébkén látni, hogy a nemzetközi rudas élet kiválóságai hogy tudnak egymásnak örülni, és milyen lelkesen látogatják egymás workshopjait : Annáén például Hanka járt, míg Anna Olga Koda Dimitrij Politov workshopján is részt vett.)

Alább pedig Anna-Maija Nyman Pole Art Italy nyertes produkciója látható:

Szerző: Varga Eszter