02.
Az év legtitokzatosabb versenye, egy félszakmai szemével
A rúdsportot űzők köre egyre szélesebb, azonban a megrendezett versenyek szervezőit általában mindenki ismeri. Minden verseny köthető egy iskolához vagy rúdsportot oktató személyhez, aki jó esetben régebb óta jelen van a szakmában, netán még hazai vagy nemzetközi sikerekkel is büszkélkedhet. Az év legtitokzatosabbnak mondható versenyén ez nem így volt.
A Miss Pole Dance Actress (MPDA) pénteki (február 26.) versenye, amin legutóbb jártunk, már ebben a tekintetben is furcsának nevezhető. Szervezőjét ugyanis senki sem ismeri. Soha még csak a nevét sem hallották azok sem, akik tényleg szinte mindenkit ismernek a szakmában. A titokzatos Ivanics Éva a sokak által nem egyszer feltett, személyére irányuló kérdések alól kibújva mindig csak annyit közölt, hogy ez egy iskoláktól független verseny, amit ő mint rendezvényszervező szervez…
Végül is bizonyos momentumokból aztán természetesen nyilvánvalóvá vált mindenki számára, melyik iskola vezetője szervezte a versenyt, de mivel ő ezt a mai napig nem vállalja, nem tisztem elmondani.
A másik igen furcsa dolog az volt, amikor „Éva” minden közlésében nyomatékosította, hogy a megrendezett verseny nem sportesemény, nem szakmai zsűri fogja értékelni a produkciókat, és nem fogják zsűrizni a rudas elemeket. Felmerül a kérdés: akkor minek rúdtánc versenyt szervezni? A nem szakmainak titulált zsűriben egyébként helyet foglalt Vincze Tünde is, a Magyar Légtornász Egyesület elnöke, akinek az iskolájában rúdsport oktatás is folyik, így kicsit zavarba jöttem, hogy most akkor, ha ő nem szakmai tag, akkor miért oktat rúdtáncot, illetve ha rúdtánc oktatás is szerepel a profiljában, miért úgy mutatják be, mint aki nem szakmai…
A Ram Colosseumban novemberben megrendezett Pole Artisic Hungary verseny nevezési díja és belépőinek ára hajszálpontosan megegyezett az MPDA verseny áraival, csakhogy ezért az árért ezúttal nem egy profin felépített színpadot, profi hang- és világítástechnikát, hatalmas nézőteret, büfét és mondjuk ki, „ramos” közeget kaptunk, hanem az Ázsia Center második emeletén található bábszínházat, aminek a nézőtere maximum 120 embert képes befogadni, az utolsó sorokban műanyag kerti székekkel. A színpad belmagassága a versenykiírásban hónapokig szereplő 3,6 méter (amelyet két héttel a verseny előtt módosítottak 3,1 méterre) közelében sem volt, egyes versenyzők szerint még a 3 métert sem érte el. Ez főleg a páros produkcióknak jelentett némi fejtörést, nem is kicsit - volt olyan páros, amelynek az egyik tagja kénytelen volt lehúzni a fejét, nehogy beverje a plafonba.
Ráadásul a nézőtérről is feltűnt, hogy a két rudat nem sikerült egy síkba helyezni a színpadon, sőt, mindkettő ferdén volt beállítva, emiatt a forgó rúd rendszeresen megállt, majd néha ellenkező irányba is elindult. Arról nem is beszélve, hogy tudjuk, a ferdén berakott rúd nem biztonságos, sokkal könnyebben kiszakad.
A verseny házigazdája az elején még reményeket ébresztett, de ahogy múlt az idő, egyre kevésbé volt türelme visszafogni élces megjegyzéseit, és a versenyzők által írt bemutatkozók néhol igen sértő, szerinte valószínűleg viccesnek tartott kommentálását, ami, azt gondolom, nem feladata egy műsorvezetőnek, ellentétben azzal, hogy például nem árt, ha tud olvasni.
Azt sem sikerült megfejteni, hogy a verseny kategóriáit milyen szempontok alapján állították fel. A kezdő kategóriában szinte ugyanolyan elemeket láthattunk, mint a haladóban, de mindenesetre egyáltalán nem kezdő elemeket. Ennek ellenére a kezdő kategóriából a zsűri a haladóba sorolta át Jaszper Bernadettet, mert szerintük a bemutatott trükkjeinek technikai nehézsége ezt megkívánta, bár ugye elvileg azok nem kerültek zsűrizésre (zsűrizési szempontok : színpadi megjelenés és ennek összhangja a választott zenével és koreográfiával, színház élmény, érzelmek kimutatása, színészet, esztétikus, kifinomult, könnyed mozgás), viszont nem sorolták át a haladó kategóriából Forgács Anitát a profiba, aki mindenféle versenytáncos és előadóművészi előképzettséggel, világbajnoki címmel rendelkezik. Mit ad Isten, meg is nyerte a kategóriát...
A páros kategória díjazása is kissé érthetetlen volt számomra, és ezzel a véleménnyel sem vagyok egyedül. Mind a körülöttem ülő, szakmához értők véleménye, mind a közönség egyértelmű reakciója (elsöprő, percekig tartó tapsvihar, amely sem addig, sem utána nem volt jellemző) nem a végeredményt tükrözte. Hát, azért ezeket a néha „érdekes” eredményeket a hazai rúdtánc versenyre járók már megszokhatták sajnos. Rendkívül furcsán vette ki magát például az is, hogy a győztes páros, amikor ők kerültek volna sorra, figyelmetlenségükre hivatkozva (azt hitték szünet van, miközben már az előttük lévő páros színpadon szerepelt) azt kérték, az utánuk következő páros menjen inkább a színpadra, amikor pedig a következő páros azt mondta, hogy ők még nincsenek bemelegedve, akkor a szervezők szünetet rendeltek el.
A szünet után minden úgy folytatódott, mintha mi sem történt volna. Gondolom, le sem kell írnom, hogy ez egy komoly, nemzetközi versenyen nem történhet meg, a felkészületlen, színpadon nem megjelenő versenyzőket kizárással büntetik, nem aranyéremmel.
A számtalan, igen halovány, humorosnak vélt megjegyzést elengedő konferanszié nyelve akkor eredt meg igazán, amikor showcase-nek beillő műsorával (ének) végre előtérbe kerülhetett. Amit a versenyzőkről nem, azt róla ekkor mind megtudtuk. A hangosítás sem volt az igazi, az előadott 3-4 szám alatt a nézőtér fele kiürült.
Összességében azért mi jól éreztük magunkat, és gratulálunk minden versenyzőnek, hogy ilyen körülmények között is színvonalas előadásokkal tudtak készülni.
A versenyhez illően én is maradnék felvállaltan: Anonymus.
(A közölt cikk egy olvasói levél, amely a szerkesztőségünkbe érkezett. Fontosnak tartjuk, hogy olvasóink kellő információval rendelkezzenek az itthon valamint a külföldön zajló versenyek színvonaláról, ezért is tesszük közzé ezt a levelet, vitaindító gyanánt. A Rúdvilág.hu nem volt ott az eseményen, az itt leírtak ennek megfelelően nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Képek: MPDA és Ivanics Éva FB oldala)