25.
„Büszke vagyok arra, hogy 100%-ig Dollhouse fejlesztés vagyok” – interjú Nagy Lucával
Angyali mosoly, szőke haj, kék szemek, csicsergő hang, elszánt tekintet, határozott tervek. Nagy Luca eddig amatőrként két versenyen indult, mindkettőt megnyerte. Érdemes tehát rá odafigyelni.
Kezdjük az elején… honnan indultál, és miért kezdtél el rudazni?
Nyolc évig akrobatikus rock and rolloztam, ami egy elég jó alapot adott, aztán középiskolában kicsit gimnasztikáztam is. Elég pörgős vagyok, igénylem a sok mozgást. A rúdra egy barátnőm hívta fel a figyelmemet, de sokáig nem mertem kipróbálni, mert tartottam tőle. Bár barátkozós vagyok, mégiscsak egy új közösségről van szó. A rúdtáncról se sok fogalmam volt, azt sem tudtam, mi vár rám... Aztán három hónap után – miután megnéztem pár videót, hogy miről is szól ez valójában - végre összeszedtem magam, és elmentem életem első órájára. Ez másfél éve volt. Azóta szinte ott élek a stúdióban, és büszke vagyok rá, hogy 100%-ig Dollhouse fejlesztés vagyok.
Alig pár hónapja rudaztál, mikor megnyerted a High Level Sport Tournament versenyt amatőr kategóriában, ráadásul neked szavazta meg a zsűri az Abszolút Bajnok címet is…
Magamtól biztosan nem indultam volna rajta, de sokan biztattak, hogy menjek, így végül neveztem. Egyik oktatóm, Reni [Renée Richardson] segített a felkészülésben, vele együtt alkottuk meg az Elastic Heart zenéjére a koreográfiát. Abban a versenyben az volt a jó, hogy nem voltak elvárásaim. Minden úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Nyilván én is látom, hogy miken kell még javítanom, hiszen még mindig rajta van a tojáshéj a fenekemen, de folyamatosan szeretnék fejlődni. Viszont igyekszem mindig a szintemnek megfelelő elvárásokat támasztani magammal szemben: amikor tűzoltót tanultam, akkor sem az Iron-X lebegett a szemem előtt, hanem a tűzoltót szerettem volna tökéletesíteni.
Miben volt más ehhez képest az Artistic Pole?
Egyrészt azt már én akartam, másrészt ott azért már volt bennem bizonyítási kényszer. A korábbi teljesítményem fölé akartam kerekedni. Mivel nyáron kevésbé intenzíven edzettem, szeptember elejére visszaestem, így újra vissza kellett erősödnöm. A felkészüléshez ezúttal Bardóczy Ilka segítségét kértem. A beszélgetés valahogy úgy hangzott, hogy odasomfordáltam hozzá órán, és felvezettem, hogy „Én arra gondoltam, hogy esetleg…”, mire ő: „El akarsz indulni a novemberi versenyen?” Bólintottam. Így kezdődött az együttműködésünk.
Milyen volt a felkészülés?
Ilka mentálisan és fizikálisan is nagyon jó edzőnek bizonyult. Rögtön az elején sem sorokkal kezdte, hanem leültetett, és megkérdezte, mit jelent számomra a zene, amit választottam, mit vált ki belőlem? Amíg ezt át nem beszéltük, neki sem kezdtünk. Utána viszont becsukta a szemét, és sorban jöttek belőle az elemek. Szinte látta maga előtt a zenére a koreográfiámat. Én pedig teljesen rábíztam magam. A legjobb az volt, hogy mindeközben nem próbált befolyásolni. Megőrizhettem az eredeti koncepciómat és elképzeléseimet.
Mik voltak ezek?
Én elég tudatos vagyok, tehát a zenétől kezdve a sminken és a kosztümön át szeretek mindent magam megtervezni, a legutolsó részletig. Most is tudtam, sőt éreztem, hogy ehhez a zenéhez csakis fekete ruha illik. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy valahol van egy zenei váltás, és ott valami váltás kell a koreográfiában is. Innen jött az ötlet, hogy a fekete ruha teteje fehérre cserélhető legyen. Így a lírai rész alatt még fehér volt a felsőm, a dinamikus résznél azonban ezt leszakítottam, és maradt alatta a tiszta fekete ruha.
A közönségnek mennyire ment át az eredeti elképzelésed?
Pont az volt a jó benne, hogy bár bennem is volt egy elképzelés, mindenki mást láthatott és látott is meg benne. Volt, aki egy dédelgetett álom valóra válását, más megint mást. Számomra az volt a lényeg, hogy érezzék, közölni szeretnék velük valamit. Hogy mit, az már egyéni. Nem az a fontos, hogy nekem ez mit jelent, hanem az, hogy nekik mit mond az előadásom.
Hogyan esett a választásod éppen az Aram „Not alone” számára?
Zenét sokáig kerestem, és egészen sokáig nem találtam. Olyat szerettem volna, ami húz. Pontosan a nevezési határidő előtt 2 órával véletlenül szembetalálkoztam egy régebbi FB posztommal, amin egy akkori Eurovíziós dalfesztivál számát osztottam meg. Egyből tudtam, hogy ez lesz az én zeném.
A felkészülés során mennyit edzettél?
Ilkával volt heti egy magánóránk, és a koreográfiába Kocsis Nikolett is besegített. Emellett jártam csoportos órákra is, de az utolsó két hétben már egyáltalán nem. Egymagam is sokat gyakoroltam. Igaz, volt olyan edzés is, ahol inkább csak kimaxoltunk mozdulatokat, hogy tökéletesek legyenek. Meg olyan is akadt, hogy egy adott tíz másodperces részletet gyakoroltam el hatvanszor a tükör előtt, és ennyiből állt az egész aznapi edzés. De hát ezek is lényeges dolgok. A végén pedig már inkább az jelentett kihívást, hogy ne feladatnak, hanem örömnek lássam a versenyfelkészülést, és ne pörögjem túl. Utolsó héten például már gyorsabb voltam a zenénél. Ezt is vissza kellett fogni.
Mi volt a verseny legnagyobb tanulsága számodra?
Az egyik az, hogy megtanultam, ne legyek kishitű. A másik meg Ilka tanácsa, ami azóta is a fülemben cseng: „Ne versenyezni akarj, hanem engedd be a közönséget a Te világodba.” Ez egy nagyon fontos mondat volt, azóta is rengetegszer eszembe jut.
Mennyire vagy lámpalázas?
Volt rajtam egy kellemes izgatottság, de ennyi. A versenytársakat nem szokásom nézegetni, így azzal nem is foglalkoztam fejben. Tudtam, hogy ez most csak rajtam múlik, ezért más nem felelős, csakis én. Ez jó érzéssel töltött el.
Mik a további terveid?
A tökéletes orosz spárga meg a főnix… (mosolyog).
És kicsit hosszabb távon?
Legközelebb a PoleArt Italyn indulok jövő februárban, most arra készülünk Ilkával. Aztán jövőre szeretném megmérettetni magam a profi mezőnyben is. Az a típus vagyok, aki csak hobbiként semmit nem szeret csinálni. Kellenek az eredmények, amik visszaigazolást jelentenek számomra. Emellett most végzem a fitnesz instruktori képzést is. Szeretnék emberekkel foglalkozni, csoportosan. Hogy ez rúd lesz-e vagy más, még nem tudom.
Luca győztes produkcióját itt tudjátok megnézni:
Szerző: VE