04.
Jelnyelvi tolmácsból turnézó művész - interjú Heidi Coker-rel
2014-es rózsaszín párduc és 2013-as Pole Art jazz koreográfiájával örökre letette a névjegyét a rudas világban. Intelligens, újszerű és rendkívül jókedélyű. Talán így lehetne leginkább jellemezni Heidi Cokert, akivel még a Pole Theatre Paris alkalmával beszélgettünk, ahol a bírói panelben is helyet foglalt.
Honnan jött az első inspiráció, hogy elkezdj rudazni?
Első alkalommal Oprah Winfrey showműsorának egyik adásában egy rudas lányt, aki arról beszélt, hogy a rúd mennyire magabiztosság tette. Ekkor merült fel bennem, hogy én miért ne tudnám ezt csinálni? Aztán még azért pár évet várni kellett arra, hogy kipróbáljam, egészen 2009-ig. Majd nemsokkal azután, hogy elkezdtem rúdtáncolni, már a USPDF East Coast versenyén indultam (50 mm-es réz rúddal!), ahol meglepetésemre második lettem!
Azért elég jó alapjaid voltak…
Igen, korábban tornász voltam, az azért sokat segített. Valamint foglalkoztam capoierával és breaktánccal is, ilyen jellegű mozgások is felbukkannak rendszerint a koreográfiáimban.
A versenyekhez egyébként hogyan állsz? Mennyire motivál a nyerés?
A versenyek számomra mindig is rejtélyesek voltak abból a szempontból, hogy van, aki hajlékony, más erős, megint más jól táncol - hogy lehet ezeket összehasonlítani? Engem alapvetően egyébként nem a nyerés motivál, hanem hogy olyat mutassak a színpadon, amit a közönség szeret. Hogy értékeljék, amit csinálok, és megteremtsem azt a bizonyos pillanatot. Ha elrontok valamit, akkor is inkább amiatt vagyok csalódott, hogy rengeteget gyakoroltam, és éppen ott nem jött össze.
Van külön koreográfusod?
Nem, mindent magam csinálok. Tudom, hogy sokan külön koreográfusokkal dolgoznak, én viszont úgy érzem, az én stílusomat csak én tudom képviselni.
Édesapádat viszont sokat látni az Insta videókon, amint éppen asszisztál egy-egy vadabb trükködhöz…
Igen, ő sokszor segít. Korábban úszó- és búváredző volt, elég jól tud asszisztálni. Néha, ha eszembe jut valami új kombináció, felhívom, elmondom neki, mit terveztem, aztán megnézzük, működik-e…
A szaltókat elnézve azért felmerül bennem a kérdés, hogy volt-e már komolyabb sérülésed?
Szerencsére nem. Inkább a vállam ment egy kicsit tönkre az idő során. De ez ezzel jár. Mindenesetre folyamatosan rehabilitálom őket, hogy továbbra is erősek maradjanak.
Vannak rudas példaképeid?
Felix Cane-t nagyon szeretem, ő volt az első, aki számomra a rúdtáncot művészetté varázsolta. Na meg Oonát, aki szintén tornász volt eredetileg, és akinek a mozdulataival magam is könnyen azonosulok.
Más eszközökön is dolgozol?
Szoktam még karikázni, néha kötéllel is dolgozom, és persze kínai rudazom. Érdekes, hogy utóbbi műfajban például rengeteg kevéssé ismert, ámde fantasztikus ember van, akit követek Instán is. A két kedvencem Mikael Bres és Jesse Huygh.
És amikor éppen nem rudazol, akkor mivel foglalkozol?
Nagyon szeretek főzni, kertészkedni és olvasni. Néha csak arra vágyom, hogy üldögélhessek otthon, rúd nélkül, és teljesen hétköznapi életet éljek. Mert más a rúd hobbiként, és egészen más munkaként. Ám közben azt is érzem, hogy a régi életem - amikor minden nap 9-17 között dolgoztam - már nem működne számomra.
Szerző: VE