01.
„Mindig azt nézzük, hogy lehetne egy adott trükköt nehezebbé tenni”
Egyikük még a kéttannyelvű gimnázium padjait koptatja, másikuk pedig saját stúdiójában az ízületeit. Ami közös bennük, hogy mindketten megszállottak, és csakis a legjobbal érik be. Számtalan új duóelem fűződik a nevükhöz, a többszörös világbajnok, Rafaela Montanaro is rendszeresen lájkolja a posztjaikat. A jelenlegi magyar duóbajnokokkal, Makovinyi Tiffanyval és Kascsák Jenniferrel beszélgettünk szerdai pihenőnapjukon.
Kezdjük talán rögtön a végén… milyen érzés volt az idén is magyar bajnoknak lenni?
K.J.: Örültünk neki nagyon, bár pontok tekintetében többre számítottunk, idén nagyon szigorú volt a zsűri. Ráadásul a mostani felkészülés nem volt teljesen zökkenőmentes, Jenninek ugyanis volt egy műtétje novemberben, emiatt januárig nem is tudott edzeni. Vissza kellett erősödnie. Az viszont jó volt, hogy már márciusban be tudtuk mutatni a koreográfiánkat az Artistic Pole versenyen, és utána még mindig maradt másfél hónapunk, hogy tovább csiszoljuk.
A koreográfiáitokat ki találja ki?
K.J.: Mi magunk. A neten látott elemeket igyekszünk továbbfejleszteni, még nehezebbé tenni. Folyamatosan kísérletezünk új trükkökkel. Volt már, hogy egy adott elemünk bekerült az ún. Code of Points-ba, az IPSF hivatalos pontozó kódexébe. Ami a tánc részét illeti, ott is a net ad ihletet. Van, hogy egy-egy hip-hop mozdulatsort kezdünk el lemásolni, aztán a végére teljesen a magunk képére formáljuk. Most meg éppen egy pontos emelésekkel kísérletezünk, bár nem könnyű. Amit egy férfival könnyedén meg lehet csinálni, azt két lánynak már sokkal nehezebb.
Ritka szépek a kosztümjeitek is, nem véletlen, hogy idén különdíjat is nyertetek már egy versenyen a legfotogénebb versenyző kategóriában… azt is Ti magatok tervezitek?
M.T.: Igen, általában egymásnak küldözgetjük a képeket az elképzeléseinkről, meg hogy mit lehetne még, aztán a végén kialakul a közös elképzelés. Mint mindenben, ebben is maximalisták vagyunk, számunkra rendkívül fontos, hogy a ruhánk is igényes legyen.
A duó nagy összmunkát és folyamatos kommunikációt igényel – ez Nektek mennyire megy könnyen?
K.J.: Mi már az edzéseinken is úgy gyakorolunk, hogy megbeszéljük, némán csináljuk végig a koreót, azaz szóban nem kommunikálunk közben. Viszont folyamatosan figyelünk egymásra. Az egyénitől eltérően duóban nem lehet himi-humizni. Itt vagy szinkronban van valami, vagy nincs. A gyakorlást videóra is szoktuk venni, és kielemezzük. Már megvan a teremben a tökéletes hely, hogy hová kell letenni (nevet).
És a színpadon mi játszódik le Bennetek?
M. T.: Én rettenetesen izgulós vagyok, de szerencsére ettől még nem izzadok. Sőt, az a jellemző, hogy inkább tapadok. Továbbá a duó egyik nagy előnye, hogy nem egyedül kell színpadra állni.
K. J.: Én nem figyelek olyankor semmire kifelé, csak arra, amit csinálunk. A versenyeken az adrenalin teljesen megnyom. Még azt is elfelejtem, hogy valamim fáj. Pedig azért szokott – rengeteget tanítok, és ennek meg is látszik a hatása: verseny előtt például nagyon fájt a hátam. Volt, hogy már pózokba nem akartam belemenni, mert tudtam, hogy nagyon fog fájni. De versenyen ilyen nincs. Fél év munkáját nem hagyom veszni.
Tényleg, hogy jött a közös duó ötlete?
K. J.: Tiffi a Professional Pole Dance-be járt órákra, és biztatásomra indult házi versenyen, amit meg is nyert, úgyhogy felvetettem neki, hogy talán érdemes lenne együtt is megpróbálnunk…
M. T.: Bevallom, nem igazán akartam versenyezni, az már a tornában sem ment. A rúdon valahogy ez azonban örömöt ad, ezt szeretem. Sokkal magabiztosabb is vagyok.
És egyáltalán, milyen előzményekkel kezdtetek el rudazni?
M. T.: Nekem ott volt 5 évnyi torna. Az annyira nem sok, meg már jó régen is volt. A legtöbb dolgot a rúdon tanultam meg, ott is erősödtem meg, főleg az elmúlt egy évben igen sokat.
K. J.: Én tíz évig futottam, illetve öttusáztam is. Ennek köszönhetően a spárgám a 90 fokot is alig érte el. Onnan indultam. A rúdtáncot 18 évesen kezdtem: voltam egy-két órán itt-ott, de végül úgy döntöttem, inkább magamat fejlesztem. A szüleim vettek otthonra rudat, és azon kezdtem el gyakorolni, teljesen egyedül. Így fordulhatott elő, hogy habár rengeteg jó elemet találtam ki, később rá kellett jönnöm, hogy ezek már előttem is léteztek…
És együtt mennyi időtök van gyakorolni?
K. J.: Heti 4-5x gyakorlunk, általában késő este, az óráim után. Néha nagyon nehéz összeszednem magam, mert olyankor már nagyon fáradt vagyok, de aztán belejövünk, és utána óriási erőt ad a felkészüléshez.
Tavaly kihagytátok a VB-t…
K.J.: Igen, kicsit sajnáljuk is azóta, de sajnos akkor nagyon sok minden összejött. Idén azonban már újra indulunk, hiszen megnyertük a Rúdsport Magyar Bajnokságot duóban.
Milyen reményekkel vágtok neki a júniusi IPSF világbajnokságnak?
K.J.: Jelenleg a világranglista 12. helyén állunk. Néha egy picit elkeseredünk, mert azt látjuk, például Latin-Amerikában mindig igen sok pontot kapnak a nemzeti versenyeken, ott mintha elnézőbbek lennének a bírók. Csak összehasonlításképpen: Dimitrij Politov és Pink Puma is csak a harmadik helyen állnak… Ugyanakkor abban is bízunk, hogy a VB-n majd jobb pontjaink lesznek, hiszen ott ugyanaz a panel fog pontozni egy kategórián belül. Egyébként pedig nagyon is készülünk, és azt gondoljuk, hogy ekkora nevekkel nekünk megtiszteltetés versenyezni
Szerző: VE