15.
"A bal spárgám nekem is kicsit kamu" - interjú Hanka Venselaar-ral
Az egykori tornásznak csak úgy csillog a szeme, ha bioinformatikáról beszélhet. Hanka Venselaar, a rúd polihisztora, egyenesen a tulipánok országából.
Nagy meglepetés volt az idei Pole Theatre Paris keretében látott produkciótok, amit a barátoddal együtt adtatok elő: a párod a nőcsábász Lorenzo szerepében hatalmasat alakított!
Ő benne vagy egy adag színészi hajlam (mosolyog). Valójában nem ez az első alkalom, hogy közösen léptünk színpadra. Tavaly decemberben egy kisebb rendezvény keretében leteszteltük a produkciót, és ott hatalmas sikert aratott. Ez adta az ihletet, hogy Michel-lel itt is előadjuk.
Te magad már sokféle versenyen részt vettél… hogyhogy most a Pole Theatre Paris zsűrijében látunk?
Az elmúlt években rájöttem, hogy a rúdtánc kifejezetten sport jellegére koncentráló versenyek számomra túlságosan merevek, nagyon keretek közé szorítanak, szinte matematika az egész. Tavaly ennek ellenére, bevallom, magam is meglepődtem, hogy a WPSC döntőjébe jutott produkciók között mennyi kreatívat láttam. Mindenesetre azóta rájöttem, hogy hozzám leginkább a Pole Theatre áll közel, és ezt szívesen zsűrizem is.
Pedig azért Te eléggé benne lehettél volna a rúdsport műfajban is, elég csak belegondolni a tornász múltadba… Egyébként hogy került a képbe Nálad a rúdtánc?
Valóban, sokáig voltam tornász. Pont így találkoztam a rúddal is: az egyetemi sportnapok keretében próbálhattuk ki ezt az új mozgásformát. Mivel éppen kiöregedőben voltam a tornából, és új hobbit kerestem magamnak, ez pont kapóra jött. Ó..! Nagyjából most van a tízéves évfordulóm, most jövök rá! Tíz éve rudazom! (számol utána, és lelkesedik önfeledten). Amúgy silkezem és karikázom is, sőt vannak kockás fellépéseim is!
Mivel van civil szakmád is, felmerül bennem a kérdés, miként tudod összeegyeztetni az egyik munkát a másik munkáddal?
Szerencsére Nijmegenben a házunk és a munkahelyem, valamint az edzőtermem között mindössze tíz perc a távolság biciklivel. Emellett a kórházban, ahol bioinformatikus vagyok, csak félállásban dolgozom, és viszonylag rugalmas időbeosztásban, így van időm edzeni is.
Mondanál pár szót arról, hogy mi is ez a bioinformatika, mivel foglalkozol pontosan?
Ó, nagyon szívesen! Örülök, ha mesélhetek róla, mert fontosnak tartom, hogy az emberek értsék, mire is jó mindez. Alapvetően proteinekkel foglalkozom. Protein rengeteg helyen és formában fordul elő a szervezetünkben, ezeknek mind különféle alakjuk van, amik normális esetben puzzle-szerűen kapcsolódnak egymáshoz. Ha nem, ott van a gond. Ekkor hívnak engem segítségül, hogy nézzem meg az egyes betegek proteinképét, mi lehet a probléma. Hiszen az orvosok csak azt látják, hogy valami nem stimmel, de hogy mi a baj pontos oka, azt már már én tudom kideríteni.
Ezt a fajta tudást fel tudod használni a rúdtáncban is valamilyen módon?
Legfeljebb a táplálkozási tanácsok terén. Illetve az egyetem belém nevelt egyfajta analitikus gondolkodást is, amit szintén tudok a rudazásban kamatoztatni. Az én fejemben trükkcsoportok vannak, amik egyes elemeit össze-vissza lehet kombinálni, és mindig ez az érdekes. Nem önmagukban a trükkök, hanem hogy miként lehet ezeket összekötni. A tanítványaimat is mindig arra biztatom, keressék a kapcsolódási pontokat, jussanak el egyik típusú elemből egy másik típusúba. Szerintem akkor lesznek igazán mesterei a szakmának, ha ezt a fajta kombinációs képességet elsajátították.
Ha már teljesség… gondolom, ezek alapján Neked nincs rosszabbik oldalad sem a rúdban.
Ez azért teljesen nem igaz. Rengeteg trükköt tudok mindkét oldalra csinálni, de azért a bal spárgám nekem is egy kicsit kamu. Megvan-megvan, és úgy is néz ki bizonyos szögből, mintha… de nem tökéletes. És a tánctudásomon is szívesen fejlesztenék még.
A tökéletességről jut eszembe: számodra milyen egy ideális produkció? Úgy is kérdezhetném, mit vársz egy jó produkciótól, például itt, a Pole Theatre Paris keretében?
Először is: legyen egyedi. Olyat lássak, amilyet még nem láttam. Másfelől legyen kiegyensúlyozott. Lehet valaki szuperhajlékony, extra erős, ha egyszer egyoldalú a produkciója. Aztán a technika: legyenek a vonalak tiszták, a sorok kidolgozottak. És végül: a zene, azaz hogy a mozgás arra történjen. Ne csak hallja, hanem érezze is az ember.
Te hogyan építesz fel egy koreográfiát?
Először is zenét keresek. Nyilván az a legjobb, ha megtalál egy zene, - ilyen volt például a Florence and the Machine egyik száma 2010-ben - de erre nem mindig van lehetőség. Utána figyelek arra, mit mond a zene, és elkezdek agyalni, milyen típusú trükk illene az adott helyre. Majd az összekötéseken. Néha ez elég nagy kihívások elé állít. Persze olyan is van, mikor előre megkapom a témát. Ez volt az Inno Alla Vitán, ahol én pont a halált kaptam, és egy Nightwish zenét válaszottam rá (egyik kedvenc számomat). Ott a koncepció az volt, hogy mindenki addig él, ameddig az emlékezetünkben meg tud maradni. Így tehát a kezemben egy könyvet tartottam, ami egy naplót akart jelképezni. Ennek a személynek a naplóját olvasta valaki (jelen esetben én), és mindez az örökkévalóságot akarta jelképezni.
Itt befut Terri és Lisette, Bendy Kate és Dan Rosen, ezért Hanka felpattan, és pár pillanatra megszakad a beszélgetés. Kiderül, hogy közös zsűrivacsora van készülőben, és már csak ránk várnak. Így igyekszem gyorsan befejezni az interjút, hogy aztán Lolo meghívására belecsaphassunk a thai lecsóba, este 11-kor…
Hanka és barátja 2016-os Pole Theatre Paris koreográfiáját itt láthatjátok:
Szerző: VE