27.
"Aki fél, ne foglalkozzon extrém akrobatikával" - interjú Dimitrij Politovval
Sokan ismerik egyedi akrobatikus stílusát, elképesztõ szaltóit. Nem ismer sem félelmet, sem gravitációt. Nekünk az idei (és egyben első) Pole Art Hungary szünetében volt szerencsénk alaposan kifaggatni, ahol a zsűri elnökeként üdvözölhettük. És ahol olyan vendégprodukciót mutatott be, hogy a szánk is tátva maradt.
Jó ideje versenyzel, és számos első helyet nyertél már, de bíráskodni mégiscsak más. Mik ennek a "munkakörnek" a kihívásai?
A bíráskodás teljesen más dolog, és igen nehéz. Néha még annál is nehezebb, mint versenyezni, hiszen amikor versenyzel, magabiztos vagy, és csak arra gondolsz, hogy jól tudd bemutatni a gyakorlatod. Bíróként próbálok objektív lenni és koncentrálni - mindezt egyszerre. Néha, mikor versenyzel, úgy érezheted, a bírák nem pontoztak jól, mert talán nem figyeltek oda mindenre, valamit nem láttak. Én próbálok az a fajta bíró lenni, akit versenyzõként is szeretnék, hogy engem pontozzon. Ez elég összetett feladat.
A PoleArt egy elég specifikus műfaj ezen a rúdtáncon belül. Mit gondolsz, miért olyan különleges, hogy már szinte minden országnak van saját PoleArt versenye?
A "pole art" egy érdekes koncepció, bár sokszor még nem mindig találkozik az eredeti elképzelés az elõadásokkal. Ha mûvészet (art), akkor mûvészinek, eredetinek és kreatívnak kellene lenniük a produkcióknak. De sajnos még szinte kivétel nélkül mindenhol a versenyzõk sportversenyként kezelik, olyan értelemben, hogy mindenki az elõadott trükkökre fekteti a hangsúlyt. El kell fogadni mint mûvészeti formát, hogy ne csak ugyanazokat az elemeket lássuk. Most is, bár még csak néhány kategória elõadásait láttam, rengeteg produkcióban ismétlõdtek ugyanazok a trükkök. Lehet, hogy ugyanaz a felkészítő edző, ezt mégis jobb lenne elkerülni. Viszont a páros produkciók eredetiek és egészen mások voltak.
Régen break táncoltál és parkour-ral (tk. épületeken és falfelületeken való akrobatikus szabad futás - a szer) foglalkoztál, ezután talált meg a rúdfitnesz. Te magad hogyan leltél rá erre a sportra?
Egy lány küldött nekem egy videót egy rúdtáncos srácról. Megnéztem, és azt mondtam, 'ezt ki akarom próbálni'. Így elkezdtem próbálkozni utcai jelzõtáblákon, majd megtanultam néhány mozdulatot, aztán megvettem a saját rudamat, és elkezdtem edzeni.
Egyszer azt mondtad, a rúdtánc olyan szabadságot adott Neked, amit más sport eddig nem tudott. Mit jelent ez a szabadság számodra pontosan?
A break tánchoz és a parkour-hoz tudom csak viszonyítani, hiszen korábban azt csináltam. Azokkal nem lehet úgy elmesélni egy történetet vagy belevinni annyi mozdulatot egy gyakorlatba, ami ugye rúdtánc esetében 3-5 perc. Itt számtalan mozdulat és elem áll a rendelkezésedre, hogy kommunikálj a közönséggel, hogy bemutasd a trükkjeidet, hogy kreálj egy illúziót... egy kis varázslatot. Nem csak a talaj áll a rendelkezésedre, hanem a levegõ, a függőleges tér is.
Nem volt trénered, hivatalos oktatód, autodidakta módon tanultál mindent. Sokat estél?
Még mindig esem. (Nevet.) Ez teljesen normális, mindenki esik. Amikor elkezdtem, néztem más rúdtáncosokat, fiúkat, lányokat, kínai (cirkuszi) rúd előadókat, nekem ők adták az inspirációt. Mára már bővült ez a kör, figyelemmel kísérem a modern táncosokat, a krump és break táncosokat, és még sok mást. Ez azért hasznos, mert ha folyamatosan rúdtáncosokat követsz, lesznek, akikre felnézel, ami persze jó is, de ha túlságosan elmélyedsz egy adott táncos stílusában, az korlátozza a tudatosságodat, és azt, ahogy a rúdtáncra gondolsz, így csak egyféleképpen fogsz táncolni. Mikor break táncot, parkour-t vagy bármi mást nézek, új ötleteim támadnak. ’Hm… ezt kipróbálom rúdon’, így új elemek születhetnek.
A múltadból is adódik az akrobatikus stílusod, ami rengeteg követőd számára inspiráló. Mit javasolnál annak, aki ezt az irányzatot szeretné követni, de nincs akrobatikus múltja?
Először is akrobatikus órákat javasolnék, kipróbálásra. Rengeteg féle módja van a szaltók és más akrobatikus mozdulatok kivitelezésének, ami nem is olyan nehéz. Az én trükkjeim közül valóban sok az extrém, de csak mert én ezt szeretem. Másnak nem feltétlenül kell ezt csinálnia. Ha valaki fél, ne foglalkozzon extrém akrobatikával. Viszont ha tetszik, akkor valahogy el fogsz jutni odáig, hogy kipróbáld, és meg fogod tanulni az extrém trükköket is.
Rendszeresen tartasz workshop-okat. Mit ad Neked mások tanítása, segítése?
Érzelmileg rengeteget. A visszajelzés és a hála egy dolog. De amikor látom azt a boldogságot, amit egy nehéz elem elsajátítása jelent valakinek, és hogy ebben én segítettem… az a boldogság és azok az energiák engem teljesen feltöltenek.
Sok ember számára a férfi rúdtáncosok létezése még mindig szokatlan jelenség, és a mai napig előítéletekkel viseltetnek a rúdtánc hímnemű képviselői iránt. Ezzel az előítélettel kapcsolatban, ami sajnos létezik, érzel változást? A jövő férfi rúdtáncosai mire számíthatnak?
Igen, van változás. Sok sportoló ember látja a férfiakat ebben a sportban, és megértik. A Facebook és Instagram oldalamon is tapasztalom a változást. Vannak parkour közösségek, modern gondolkodásúak, akik lépést tartanak az újdonságokkal, néhányuk mégis sztriptízként tartja számon a rúdfitneszt. Volt, hogy megosztottam egy ilyen csoportban egy videót a trükkjeimről, szaltóimról, ahol teljesen fel vagyok öltözve, mégis érkeztek olyan megjegyzések, hogy ’Nézzétek, mit csinál ez az őrült sztriptíztáncos!’. Hogy ebben mi utalt a sztriptízre, azt nem tudom. Mindenesetre némi előrelépést látok az emberek hozzáállásában. Engem nem érdekel, mit mondanak mások. Viszont valamilyen szinten érthető is a hozzáállásuk, hiszen a sztriptíz és a nőies férfi táncosok is léteznek. Visszamenőleg nem tudod megváltoztatni az emberek véleményét, vagy eltörölni azt, ami létezik.
Na és a feleséged például mit szól ahhoz, hogy rúddal foglalkozol?
Neki ez normális. Amikor először megmutattam neki, azt mondta, tök jól néz ki, miért is ne próbálnám ki? Az első férfi rúdtáncos, akit láttam, egyáltalán nem volt nőies. Kínai rudas előadás volt, és semmilyen sztereotíp kép nem alakult ki a fejemben, sem a nőiességről, sem a sztriptízről - a feleségem pont így gondolkodik. Mindketten azt a lehetőséget láttuk meg benne, amit már említettem: hogy milyen jól lehet az elemeket bemutatni vertikális térben.
(Képek: Jorda Photo. Dimitrij Politov vendégfellépésének egy részletét keressétek a Rúdvilág Insta oldalán!)
Szerző: Tamás Andrea