15.
“Más érzéseit nem tudom eltáncolni” - interjú Yvonne Smink-kel
A rúdon bármit megcsinál, de a vezetéstől fél. Mountainbike-oktatóként indult, és a falmászáson keresztül eljutott a rúdhoz. Aztán jöttek a lámpaoszlopok meg a YouTube videók, míg végül egészen a szexiig merészkedett. És bejött neki. Yvonne Smink-kel az International Pole Art Festival szünetében beszélgettünk.
Tegnap bemutatóztál az International Pole Art Festival showcase keretében, ma pedig a verseny zsűrijében ülsz. Mennyiben más ez a feladat?
Mikor a színpadon vagyok, akkor mindenre egyformán figyelnem kell: a technikai kivitelezésre, a bennem levő érzések kifejezésére. Az a teljességről szól. Zsűritagként viszont elég egyetlen szempontra koncentrálnom. Jelen esetben a technikai részre.
Idén februárban a Pole Theatre Paris elit mezőnyében a Classique kategóriában indultál, ami eléggé meglepett... ez az ötlet honnan jött?
A nővérem japán kultúrával foglalkozik, és nála láttam meg egyszer egy elég bizarr festményt, amelyen egy polip szerelmeskedik egy fiatal nővel. “Hű, ez izgi!” - gondoltam. Innen indult az egész. Szeretek különféle forrásokból inspirálódni. Ebben a koreográfiában is az egyik break táncos barátom adta a mozgás szempontjából az ihletet. Mivel nem nagyon járok magassarkúban, a feladat külön kihívást jelentett. Három pár platformcipőt tettem tönkre a felkészülés során, miközben különféle mozdulatokkal kísérletezgettem (nevet).
A sportháttered sem szokványos: míg mások rendszerint az RG-ből, balettból, netán a tánc területéről tévednek át a rúdtáncra, Te korábban másztál...
Igen, bár eredeti végzettségem outdoor edző. Ennek köszönhetően bármilyen szabadtéri sportot oktathatok: így például korábban évekig dolgoztam mountain bike edzőként. A mászást egyébként mind a mai napig űzöm, bár már sokkal ritkábban, mert nagyon sok energiát kivesz belőlem, és inkább igyekszem a rúdra koncentrálni. De azért néha csatlakozom a barátaimhoz egy-egy belga kirándulásra - Hollandia ugyanis olyan lapos, hogy ott aztán semmit nem lehet megmászni (nevet). Ha itthon vagyok, inkább falat szoktam mászni.
A mászás mit adott hozzá a rudas teljesítményedhez?
Mindenekelőtt az izomtónust említeném. Mivel nagyon apró termetű vagyok, ezért nekem sokszor a mászás során ún. dinamikus ugrást kell végrehajtanom (ami azt jelenti, hogy az adott helyről kell erőteljesen nekirugaszkodnom, hogy feljussak egy magasabb pontra). Ez tényleg ad egy alapkondit. Másfelől az óvatosságot. Csináltam már pár őrült dolgot, de az biztos, hogy mindig volt egy vastag szivacs alattam, egy kötél rajtam, vagy ott állt és segített valaki.
Még a kínai rudat is kipróbáltad!
Igen, bár azt kicsit körülményes megszervezni, mivel Hollandiában, ahol élek, csak akkor gyakorolhatsz rajta, ha cirkuszi artista vagy. Ezért aztán mindig át kell mennem Franciaországba, ha ilyesmit szeretnék csinálni. Ott elég nagy a közösség. Az is igaz, hogy bár nagyon tetszik a kínai rúd, egyelőre a hagyományosban rejlő lehetőségeket igyekszem inkább kiaknázni.
Elég vagány vagy, van azért olyan trükk, amitől még Te is tartasz?
Nem tudom, látszik-e, de nem igazán szoktam spárgázni. Ezt szeretem arra kenni, hogy a sok biciklizés miatt megrövidültek a hátsó combhajlító izmaim. De mindenképpen rajta vagyok az ügyön, hogy tovább nyúljanak! (nevet)
Ha definiálni kellene a stílusodat, hogyan határoznád meg magad?
Hm... egyetlen szóban? Az nem biztos, hogy fog menni. Ha mégis valamit rá kell húzni, akkor “experimental flow”-nak mondanám, amit csinálok. Állandóan kísérletezem, és próbálok egyfajta folyamatos mozgást létrehozni.
Hogyan indult a rudas karriered?
Egy barátom vitt el az első edzésre. Megnéztem, és nagyon bejött. Csak nem nagyon volt hol gyakorolnom, úgyhogy eleinte főleg lámpaoszlopokon csüngtem. Mondjuk úgy, hogy a street pole irányába indultam el. Aztán némi alapozás után elkezdtem fejleszteni magam: YouTube videókat néztem, és azok segítségével próbáltam haladni.
A versenyekre is egyedül készülsz?
Teljesen, mivel abban hiszek, hogy azt tudom megjeleníteni a színpadon, ami bennem van. Éppen ezért nincs koreográfusom sem: más érzéseit nem tudom eltáncolni. Meg kell, hogy érjen bennem az, amit ki akarok fejezni. Nem vagyok táncos, valószínűleg teljesen másként mozgok, mint egy képzett művész. Éppen ezért én a magam módján akarom kifejezni az érzéseimet.
És ezek szerint, ha szomorú vagy a koreográfiád szerint, akkor belül is ugyanazt az érzést éled meg?
Igen. És ez érdekes is, mert sokféle érzéssel lehet dolgozni, engem mégis rendszerint éppen a szomorúság talál meg.
Egyébként mennyire vagy izgulós?
Jaj, nagyon! Színpadra lépés senki nem szólhat hozzám. Ám amint kilépek a nézők elé, rögtön megnyugszom.
Többen is vallották már magukról a népszerű rúdtáncosok közül, hogy maximalisták. Te is közéjük tartozol?
Abszolút! Én is a tökéletes előadásra törekszem, és állandóan elégedetlen vagyok. De legalább elhiszem, hogy idővel és némi érés eredményeként majd lesz olyan pillanat is, mikor ez másként lesz. Mindennek a kulcsa persze a rengeteg gyakorlás és fejlődés.
Mikor éppen nem edzel, akkor mivel foglalkozol?
Nagyon szeretek olvasni: főleg detektívregényeket meg thrillert. Meg lassan a jogsimmal is kellene, ugyanis 3 éve húzom-vonom...
Hogyhogy?
Nagyon tartok tőle. Úgy érzem, hogy míg a rúdon teljesen tudom kontrollálni, ami történik, vezetés közben ott van köztünk egy kiszámíthatatlan szerkezet is, amit autónak hívnak. És ez hatalmas felelősség.
(Fentebb már említett szexi rudas koreó, amivel Yvonne nemcsak első helyet nyert a Pole Theatre Paris Classique kategóriájában, hanem a verseny összesített első helyét is megszerezte.)
Szerző: Varga Eszter