16.
"Még a legjobb versenyző is követ el hibákat" - interjú Natasha Wanggal
Volt már Fehér Kígyónő, vámpír, harcos - ám az életben egy nagyon kedves, bő ruhákban járó, macskaimádó, bohém lány. Natasha Wanggal beszélgettünk.
A megbeszélt interjú körülményei kicsit módosulnak, ám ezen Hanka után már meg sem lepődöm. A stúdió helyett ismét a thai étteremben kötünk ki, ezúttal Lolo Hilsum és a Pole and Dance tanárai társaságában, és a vidám csevegés közben én vagyok az egyetlen, aki próbál pár angol mondatot beszúrni a francia nyelvű beszélgetésbe, ami főként a verseny és a versenyzők kiértékeléséről szól. Meg egy nyelvtani szerkezet helyes használatáról, ami miatt Natashának eddig még nem szólt senki.
Folyékonyan beszélsz angolul, franciául, kínaiul… hihetetlen.
Az angol az anyanyelvem, na meg nyilván a mandarin is (szüleim Taiwanról származnak, és a szívemben még mindig az vagyok, bár én már itt születtem, Texasban). Franciául pedig középiskolában tanultam, aztán 6 hónapot egy családnál töltöttem La Roche Sur Yon-ban. Az egyetem alatt egy évet Lyonban is tanultam. Volt alkalmam és időm tökéletesíteni a tudásomat.
Franciaország akkor egyáltalán nem idegen a számodra… Ki tudnál emelni olyan produkciót, ami a mostani Pole Theatre Paris versenyen nagyon megfogott?
Yvonne Smink koreográfiája kifejezetten egyedi volt. Bevallom, mindannyian izgatottan vártuk, mit fog kihozni egy olyan, alapvetően a rúdsport kategóriában ismert versenyző, mint Yvonne ebből az egészből. Őszintén? Mindenkit lenyűgözött. A Classic kategóriában, ahol úgymond a klasszikus rúdtánc az elvárás a versenyzőkkel szemben, mindenki a szexiségével akart nyerni, holott az pusztán 10 pontot ér az összpontozásban. Yvonne nemcsak szexi volt, hanem bátor is a trükkjeiben, és olyan összekötéseket produkált, amilyeneket még sosem láttunk azelőtt.
Dima Shevcsenko második világháborús történetét is nagyon jónak tartottam: volt eleje, közepe, vége. Volt benne trükk, tánc és művészet, emellett a történetmesélés sem maradt el. Világos volt, összefogott.
Vasárnap bemutatót is tartottál a Pole Theatre Paris Drama és Comedy műsorának szünetében, melynek a témája a szeretet / szerelem volt. Gyakorlatilag öt perced volt rá, hogy a zsűriasztaltól felállj, átöltözz és bemelegíts. Ezt hogyan csinálod?
Jól látod, sehogy. Mindössze pár gyors karkörzésre és guggolásból felugrásra volt időm, hogy ténylegesen bemelegedjek. Hál’istennek a spárgákat anélkül is meg tudnám csinálni, de minden máshoz kell a melegítés.
Először vagy Pole Theatre zsűritag?
Nem, korábban egyszer már zsűriztem a Pole Theatre US-t, Coloradoban.
Milyen érzés zsűritagnak lenni, és ezen tapasztalatok birtokában versenyezni is?
Ez a szakma nagyon kicsi. Hol én zsűrizek, hol engem zsűriznek, és fordítva. Az a fontos, hogy elfogadjuk mások döntését, és ne vegyük személyeskedésnek azt. Hiába ismerjük egymást, hiába vagyunk jóban általánosságban, ilyenkor a döntés nekem mint versenyzőnek szól. Az is tény, hogy még a legjobb versenyző is követ el hibákat. Nekem is számos kevésbé jól sikerült fellépésem volt már. Ez azonban engem inkább arra sarkall, hogy legközelebb még többet hozzak ki magamból.
Mikor találkoztál első alkalommal a rúddal?
Pontosan 10 éve, 2006-ban kezdtem. Előtte gyakorlatilag semmit nem sportoltam. Na jó, leszámítva egy rövid röplabdás karriert középiskolában, ahol amolyan “kispad-lány” voltam. Az edzőm hamar rájött, hogy az a biztos, ha inkább ott ücsörgök, mint a pályán… Utána jó ideig megint nem csináltam semmit, de mivel sosem volt súlyproblémám, valamiért azt gondoltam, nekem nem is kell sportolnom. Aztán elkezdtem a filmiparban dolgozni: különféle cégeknek voltam a publicistája. Ekkortájt történt, hogy a barátnőm rávett, hogy ott a környékünkön végezzünk el egy kezdő tanfolyamot. Vagyis teljesen klasszikus a sztori. Egyébként akkoriban még nem nagyon voltak stúdiók Los Angelesben, és a rúdszakma sem haladt olyan öles léptekkel előre, mint manapság. Én Shenia Kelley iskolájában kezdtem, az S-Factorban, ahol négy év után is a legnehezebb elem egy vállon átfordulás volt, és ahol egyáltalán nem tanítottak olyan dolgokat, mint például hasra kifordulás/pillangó ("Butterfly") vagy gemini. Hát, akkor még más idők jártak...
Mitől tartottál eleinte a leginkább a rúdon?
Alapvetően a sérülésektől féltem mindig is, így óvatos duhaj vagyok. Egy-egy trükköt nagyon precízen kigyakorolok. Pont Yvonne-nak tartottam múltkor magánórát, és kiderült, hogy a nagyon dinamikus mozgásoktól ő is fél. Pedig ő aztán rengeteg veszélyes trükköt csinál. Viszont mint egykori sziklamászó, megtanulta, hogy ahogy sziklát mászni, úgy vakmerő figurákat kivitelezni is csak apránként, átgondoltan, lépésről lépésre lehet. Mindig kell egy következő, biztonságos fogódzó.
Ahhoz képest elég sok vad elemet csinálsz…
Tényleg, úgy tűnik? Jó tudni. (kuncog) Azért azt hozzátenném, hogy számos "vad elem", amit én csinálok, nemzetközi versenyeken ma már inkább belépő szintűnek minősül.
Edzeni mikor van időd?
Hát ez az… általában a workshopok előtt két órával igyekszem edzeni az adott stúdióban, ez minden. Ezért nem is indulnék most olyan versenyeken, ahol mindenféle szaltókat kell csinálni. Egyszerűen ennyi tanítás mellett nincs időm az ilyesfajta elemek kigyakorlására. Amikor éppen nem turnézom, akkor a The Choreography House-ben szoktam gyakorolni. Ott vagyok oktató is, és ott születnek a koreográfiáim is, amiket a stúdió tulajdonosával, Kelly Yvonne-nal közösen ötlünk ki.
Los Angelesben élsz, mennyit tartózkodsz ott?
Relatíve keveset. Elég sokat utazom, most is innen vonatozom Hamburgba, aztán Lyonba, aztán Mulhausba, Sargansba, Zürichbe, Glandbe, Londonba, Nottingham-be, Bristolba, Máltára, onnan pedig repülök át Sosnowiecbe, Lengyelországba. A turnék idején általában reggel indulok, délután már workshopjaim vannak, este alvás, reggel pedig kezdődik az egész elölről… Párizsba is csak péntek este érkeztem, mivel múlt vasárnap még Los Angelesben léptem fel a Pole Show LA-n. Nyáron pedig ismét európai turnéra jövök. Szerencsére az útjaimat a Poles on Tour ügynökség szervezi, így legalább azzal nem nekem kell foglalkoznom. A macskákra meg vigyáz a jegyesem. (nevet)
Natasha 2016-os Pole Theatre Paris videóját itt tekinthetitek meg:
Szerző: