19.
„Ukrajnában az emberek nem tudják, mi a különbség a rúdtánc és a vetkőzés között”
Alex Shchukin egy kis ukrajnai településről indult, hogy tánctudásával meghódítsa a világot. Végül rúdtáncos lett. Alig egy év gyakorlás után már Londonban világbajnoki címet nyert az akkor először indított férfi kategóriában. Pályájáról, sikereiről és a buktatókról kérdeztük.
Alex Shchukin egy kis ukrajnai településről indult, hogy tánctudásával meghódítsa a világot. Végül rúdtáncos lett. Alig egy év gyakorlás után már Londonban világbajnoki címet nyert az akkor először indított férfi kategóriában. Pályájáról, sikereiről és a buktatókról kérdeztük.
- Honnan jött a rúdtánc ötlete Nálad?
- A feleségem rúdtáncot tanít, közös tánciskolánk van. Mikor külföldön volt, párszor helyettesítettem az óráit. De még így is négy évembe került, hogy komolyan vegyem. A feleségem lebetegedett, és fel akartam vidítani, így titokban jelentkeztem egy rúdversenyre. Akkoriban még nem sokat tudtam az egészről, így rögtön az első szimpatikusnak tűnő bajnokságra bejelentkeztem. Ez a zürichi VB volt. Bronzérmes lettem életem második versenyén.
- Azóta számos további bajnokságot nyertél, így az ausztrál nemzeti bajnokságot, Szingapúrból pedig ezüstéremmel távoztál, majd Londonban világbajnokságot nyertél. Milyen célok lebegnek még a szemed előtt?
- Szeretnék minden tőlem telhetőt megtenni annak érdekében, hogy a rúdtánc elfogadott és népszerű legyen. Egy időben a tévében is dolgoztam, ott például egyáltalán nem esik szó erről a sportról. Célom, hogy a rúdtánc megjelenjen videoklipekben (na persze nem Rihanna vonaglós stílusában), a táncos tévéműsorokban és a fitnesz lapok képgalériáiban.
- Férfi rúdtáncosként találkoztál-e valaha is előítéletekkel?
- Mikor Kijevben megnyitott egy hatalmas sztriptíz klub, naponta legalább két hívást kaptam különféle menedzserektől, akik mind arra próbáltak rávenni, hogy lépjek fel. Ukrajnában még mindig nem tudják az emberek, mi a különbség a rúdtánc és a vetkőzés között.
- A feleségedet is egy tehetségkutató műsorban ismerted meg. Ő is foglalkozik rúdtánccal?
- Igen, rúdtáncot tanít. Próbáltam rábeszélni, hogy csináljunk egy közös videót, de azt mondta, még nincs felkészülve arra, hogy váljon (nevet).
- Jelenleg sokféle különböző stílus létezik a rudas sporton belül (chinese pole, street art, stb.) Mit gondolsz, kiforrja-e magát ezekből a későbbiekben egy egységes stílus?
- Ha kevesebb lenne ezekből a mikroműfajokból, a rúdtánc sokkal hamarabb népszerűvé válhatna. Véleményem szerint minden rúdtáncosnak egyaránt el kellene sajátítania az erő-, a hajlékonysági és táncos elemeket. Ugyanis az említett stíluskategóriák igazából a lustaság leplezésére szolgálnak: ha nincs kedvem megtanulni a rúdon kézenállni, akkor egzotikus műfajnak hívom, amit művelek, ha nem akarok fonji-t csinálni, akkor pole art-nak, ha meg lusta vagyok táncórákat venni, akkor street art-nak? Az én szememben mindössze két műfaj létezik: a cirkuszokból ismert chinese pole és a rúdtánc.
- Melyik az a terület, ahol még Neked is fejlődnöd kell?
- A háthajlékonyság az én Achilles-sarkam. A rúdtánc napról napra egyre több elvárást támaszt a versenyzőkkel szemben. Mi, akik nem kora gyermekkorunktól sportolunk, gyakorlatilag meg kell, hogy erőszakoljuk a testünket. Az én hátam sohasem volt hajlékony, ezért az izmaimat apránként kell „betörnöm”. Nem könnyű ez: minden egyes milliméternyi előrehaladást hetekig tartó fájdalom kísér.
- Melyik volt az a trükk, amire a legbüszkébb voltál, hogy megtanultad?
- A díva, amit függőleges spárgának is hívnak: az alul levő lábbal térd alatt kell megtámasztani tartani a rudat, a felsővel meg kifeszülni a rúdon. Utálom a bőrt lenyúzó trükköket, de nem lehet mindig csak erőelemekkel fellépni. A sok gyakorlás következtében a térdem alatt három hónapig nem akart eltűnni a zúzódás. Mikor végre meg tudtam csinálni, én voltam a földkerekség legboldogabb embere. Ami a nehéznek tartott szaltókat illeti, többségük elsőre sikerült.
- Ha csak egyetlen szempontot emelhetnél ki, ami egy színpadi produkcióban fontos, mi lenne az?
- A zenére muszáj figyelni. Ha semmit sem tudsz, de azt zenére csinálod, a közönség le sem fogja tudni venni rólad a szemét.
Szerző: VE